A FEKETE LEVES KULTÚRÁVAL ÉDESíTVE

Nyári kultúrkert a múzeumban

A nyári uborkaszezon ellenére Sepsiszentgyörgyön hetente egy alkalommal, minden csütörtök este szabadtéri koncert, filmvetítés vagy éppen kortárs művészek videobemutatója várja az efféle események kedvelőit a Székely Nemzeti Múzeum kertjében.

A szervezők azt mondják, kultúrával édesítik a fekete levest, azaz, a kávéfőzés történetét bemutató kiállítást.
A múzeumkert Szent György-napi emlékezetes felavatása után vétek lett volna nem élni a tér kiváló adottságaival: ehhez kapóra jött a Székely Nemzeti Múzeumba érkező vándorkiállítás. A fekete leves – a kávéfőzés története című tárlathoz a júliusi nyitány után szabadtéri kávéházat pászítottak, amelybe kulturális rendezvényeket szerveznek – magyarázza Lázár-Prezsmer Endre művelődésszervező. Augusztusban és szep­temberben csütörtök esténként tartják a szabadtéri programokat, a kávézás kultuszát ismertető tárlatvezetés után koncert, filmvetítés és kortárs művészet várja az érdeklődőket. A kávéházi hangulat nagyon jó, a szabadtéri rendezvény vonzó, legyen szó akár koncertről, akár filmvetítésről, például a St. George Quintet dzsesszkoncertjére mintegy kétszázan voltak kíváncsiak.
A kétszáz nagyon szép szám, "abszolút siker" nyaralási idényben – jegyezte meg Lázár-Prezsmer Endre, akinek régi vágya nyári szabadtéri rendezvények szervezése, és erre most Vargha Mihály múzeumigazgató felkérése után adódott lehetőség.
Tegnapelőtt Rácz Beáta esti tárlatvezetését mintegy kéttucatnyian követték, a kávés, kultúrtörténeti barangoláson egyebek mellett elhangzott: a kínai, indiai kereslet növekedése miatt várhatóan a kávé ára is emelkedni fog, s a természetes koffein nem, viszont a szintetikus káros az emberi szervezetre. A minden kávékedvelő számára érdekes kalandozás után a Magma Video Night című rendezvény következett a múzeumkertben, a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Mű­vészeti Kiállítótér gyűjteményében lévő videomunkákból vetítettek, tizennégy erdélyi, székelyföldi fiatal egy-két perces alkotásait.
Vetró Barnabás úgy fogalmaz, ez az est azért is különleges, mert olyan videókat mutattak be, amelyek ritkábban láthatóak, "jó kijönni egy picit a szabadba, ez egy lazább, közvetlenebb lehetőség vetítésre, beszélgetésre, ugyanakkor az is célunk, hogy a néző gondolkodjon el a látottakon". Kispál Attila szerint ez az esti bemutató azért is fontos, "mert úgy gondoljuk, a videoművészet második reneszánszát, fénykorát éli, nagyon sokan foglalkoznak ezzel, ezt a médiumot választják közlési formaként; nem narratív kisfilmekre kell gondolni, hanem olyan képi párosítások, olyan mozgó szituációk láthatóak, melyek a múzeum falára vetítve más értelmet nyernek. Nagyon sok az absztrakt elem, van aki a kép és a hang viszonyára figyel, más az idősíkokat tologatja, a művészek játszanak a lehetőségekkel". És az pedig már csak véletlen egybeesés, hogy ugyanaznap Prágában, egy kiállításon is vetítettek ezekből a munkákból.
Lázár-Prezsmer Endre szeptemberre erős befejezést ígér, de addig is lesz még néhány alkalom, amikor hétvége előtti esti kikapcsolódásként bizalommal ajánlható a múzeumkert. Jövő csütörtökön Orbán Ferenc, Kerezsi Csongor és Lőfi Gellért Cseh Tamás-emlékestje következik, két hét múlva a budapesti Kampec Dolores koncertjére várják a nézőket, a többi programot még nem véglegesítették.

HÁROMSZÉK, 2011. augusztus 13., szombat: Közélet, Szerző: Mózes László 

Cseh Tamás sepsiszentgyörgyi újjászületése

Cseh Tamás (1943–2009) dalait játszani nem csupán talentum, hanem bátorság is kell. Nem kifejezetten azért, mert a néhai mester pótolhatatlan és utánozhatatlan, hanem azért is, mert Sepsiszentgyörgyön jól ismerik, többször is koncertezett, mi több, A telihold dalai című albumát itt is bemutatta 1997-ben, és jóbaráti szálak fűzték e város néhány lakójához. Rövid időre bár, de itthon volt e városban. 

Miként jól tudjuk, Cseh Tamás dalai – a szövegek írója (egyetlen album, a Mélyrepülés kivételével) Bereményi Géza – hiteles korlenyomatok, a hetvenes, nyolcvanas s valamelyest a kilencvenes években lélegezni próbáló emberre, annak élettöredékeire villantóak. Hasonlóan egy fekete-fehér filmmel betöltött fényképezőgéphez, rögzítették az akkori sors- és hangulatfoszlányokat, melyek azóta ugyan átalakultak, de lényegüket tekintve alig változtak. Így aztán Cseh Tamás művei továbbra is mának üzenő, hanggal és szöveggel vértezett fontos korlenyomatok, nem csak Budapesten, hanem Sepsi­szentgyörgyön is. És ezért is örülhetünk annak, hogy itteni fiatal és tehetséges muzsikusok, Orbán Ferencék – a trió másik két tagja Kerezsi Csongor és Lőfi Gellért – belevágták fejszéjüket egy jókora fába, s emlékezetes emlékestet szőttek Cseh Tamás egyedi, színes, "szokványostól távoli" szálaiból. "Egy sötét korban hirdetni a reményt, tükröt tartani a társadalomnak – Cseh Tamás muzsikálásának ez volt leginkább az értelme" – magyarázza a dalokat éneklő, gitáron játszó Orbán Ferenc. A Cseh Tamás-emlékestet harmadszor adták elő Szentgyörgyön, ezúttal szabadtéren, a múzeum varázslatos kultúrkertjében. Valójában ezt nem is tervezték be, a tavaly januári, Erdély több városát érintő koncertsorozat után Orbánék úgy gondolták, félreteszik a műsort, ám felkérésre most mégis elővették. Ha csak az elénekelt dalok refrénjeit s az elhangzott Cseh Tamás-vallomásokat tennénk szépen sorba, egymás mellé, úgy is beszédes szövegfüzér lenne, miközben egyértelmű, többről van itt szó. Mindenik eljátszott dal jól szól, némelyik kifejezetten jól (Fehér babák, Csönded vagyok, Budapest stb.), így hármuk produkciója több, mint figyelemre méltó, sajátos szentgyörgyi zenei színfolt. Bármennyire kritikusan viszonyulna az emlékesthez egy megrögzött Cseh Tamás-rajongó, nehéz fogást találni rajta. A népzenéből sokat és jó ízzel táplálkozó (de nem népzenész!) Orbán Ferenc – magát egyébként "zsigeri", saját dalait játszó, alkotó muzsikusnak nevezi – más hangszínnel, kicsit másként, de hitelesen továbbítja Cseh Tamás dalait, egyrészt, mert általa "megbecsültek", másrészt, mert közvetlen környezetéből, tanítványaitól tudja: ma is kérik, igénylik azokat. Orbán nosztalgikusnak érzi a dalokat, ugyanakkor úgy véli, továbbra is átértelmezhetőek, így időszerűek. Mert rólunk is szólnak. Két kedvence A jobbik részem és a Csönded vagyok, "félig viccesen mondva, bánom, hogy nem én írtam ezeket, annyira magaménak érzem". "Nekem nagy öröm – hangoztatja Orbán Ferenc –, hogy ilyen sokan együtt voltunk a múzeumkertben, és remélem, ezt Tamás fentről mosolyogva és jó érzéssel fogadta"... És az már ráadás – akárcsak a koncert végén a közönséggel együtt újraénekelt Tíz év múlva című, "mosókonyhából" felkapaszkodó dal –, hogy Cseh Tamás hódolói, akár e dal okán is, már most eltöprenghetnek, hogy tíz év múltán – "Magamat láttam tíz év múlva itt,/ hallottam ezt, a mostani dal hangjait,/ és attól féltem: nehogy majd ez legyen,/ csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!" – éppen melyik dal és miért szól majd...  

HÁROMSZÉK, 2011. szeptember 7., szerda: Magazin, Szerző: Mózes László
 

Plakáttervek: Kusztos Attila grafikus 

Bezár a múzeumi kultúrkert

Csütörtök este Kertész János és (fiatal) barátai ütőhangszeres koncertjével ért véget a Fekete leves kultúrával édesítve című, két és fél hónapos rendezvénysorozat.

A Székely Nemzeti Múzeumban csütörtök esténként tartott szabadtéri koncertek, illetve az azokat megelőző tárlatvezetés (a kávéról s a kávéfőzésről szóló vándorkiállítást ismertették) heteken át jelentett színvonalas, újszerű kikapcsolódási lehetőséget az érdeklődőknek. Lázár-Prezsmer Endre művelődésszervező, a rendezvénysorozat mozgatóembere értékelésében úgy fogalmazott, a nyolc koncert, négy filmvetítés, egy kortárs művészeti videoest és egy ruhabemutató több mint ezer nézőt csábított a kultúrkertbe, ezt sikernek tartja. Megpróbáltunk különleges műfajokat felvonultatni, mind zenekarok, mind filmek tekintetében, a szabadtéri rendezvények olyanokat is vonzottak, akik más helyszínekre nem jöttek volna el, például családokat, akik kis gyermekekkel is kivonulhattak a különleges hangulatú múzeumkertbe – mondta, megjegyezve, számára az a legnagyobb elégtétel, hogy ilyen sokan eljöttek a rendezvényekre. 

HÁROMSZÉK, 2011. október 1., szombat: Közélet,
Szerző: Mózes László